Lementünk anyuval egy sétára a ház köré. Teljesen erőtlen vagyok, egyensúlyom sem stabil, kapaszkodok a lépcsőnél. Egy kicsi kör, ennyit bírok össz. A jobb lábamon térd alatt a nadrág érzése furcsa. Kimerültem, hová lett az energiám?!

Lefolyt az 5. Solu-Medrol infúzió. Ez 5 nap alatt annyi, mint a legkisebb Medrol tablettából 1250 szem. Kivették a kanült a hajlatból. Hurrá! Csak keserű szájíz volt.

Meg elég fáradt, gyenge is vagyok.

Nem volt esti vizit.

Soha életemben ébren még nem kaptam semmilyen infúziót. Ez a nap is eljött, a nővérke szerint “mindent ki kell próbálni egyszer”.

Csöpörög a Medrol.

Az infúzió lassan, órákig csepeg, ebédhez kikötik, nővérke mondja, hogy nugodtan óvatosan üljek ám. Ebéd után majd visszaköti.

Szteroidkezelés lesz. Ma nem fognak újrabökni, de kell mindenképp második agyvízminta.

Jött az osztályra dietetikus, és megkérdezte, követek-e valamilyen speciális étrendet. Elmondtam, hogyan táplálkozom. Ehhez legjobban passzolónak a szénhidrátcsökkentett menüt javasolta, bár jelezte, hogy hát biztosan nem lesz olyan finom, mint az otthoni. A fogyásom miatt megdicsért.

Reggeli vérvétel. Ugyanonnan ahonnan este. Kaptam teát, poharat. Kedves mindenki.

Lassan felkeltem, kisétáltam wc-re. Úgy egy perc állás után a fejem nagyon elkezdett nyomni, de még kényelmesen visszaértem az ágyba.

Munkáltatónak írtam e-mailt, hogy kórházban vagyok, betegszabadság.

Csomót iszok.

Fekszem az ágyon, nem mozdulok, bár már lassan érik a mosdó. Teljesen laposan vagyok, vízszintben. Fejem nem fáj, jobb oldalam bizsereg, hátamon érzem a mintsvétel helyét de nem fáj.

Velem történik ez? Most vége mindennek? Mi az, lehet, hogy SM? Nem is tudom, pontosan mi az, de rendkívül rosszul hangzik. És újra is kell szúrni…

7. kórterem, 3. ágy - én választottam, ablak mellett, de nem az ajtó oldalán, így van nyugi, de van fény is, látom, ha bejön valaki. “Érezze magát otthon” - na ezt nem akartam egy kórházban hallani. Amúgy meg egyedül leszek a kórteremben, ennek örülök. Asszisztens felvette az adatokat, doktornő édesanyámnak adott elérhetőségeket, nekem pedig hozta be a betegfelvétel és a mintavétel beleegyező dokumentumait. Átbeszéljük. Utána meg volt időm átolvasni is. Mikor lenne a vizsgálat? Most meg is csinálnánk.

Lényeg a lényeg, nincsen bénulási kockázat, mintavétel után feküdni egy napot, annak a felét mint egy múmia, kimenni csak pisilni. Fejfájás lehet durva. Igyak sokat… jó, majd mintavétel után eldöntöm, hogy sokat igyak, de akkor hamar megyek mosdóba, vagy… mindegy, sokat iszok majd. Kész.

Borotva, törökülés, előrehajolás. Mindenre felkészített, mondta, mielőtt töröl, nyom, vizsgál, szúr, húz. Mondta, hogy lehet majd áramütés szerű érzés, végül volt is. Volt egy fájdalmasabb véghullámzó érzés, kérdezte is a doktornő, hogy ez volt az áramütés… mondom nem tudom, még nem ütött meg az áram. Na abban szent a pillanatban megvolt az áramütés. A mintavétel érzésemre összességében simán ment. De sajnos a minta véres lett. Valószínűleg a vizsgálatot meg kell ismételni, mert egy kis véna bevérzett.

Neeeeee!

Leérkezett egy kedves, fiatal doktornő a neurológiáról, és bemutatkozott. Kerestünk egy szabad vizsgálót, ahol éppen két fiatal orvos pihent. Már alaposan felkészült a tüneteimből.

Sárkány doktornő szépen összegyűjtötte a kórelőzményemből a korábbi reumatológiai és immunológiai vizsgálatokat, valamint az eredményeket. Erről is kérdezett. Részletesen átbeszéltük a panaszaimat, és alaposan megvizsgált. Végighúzta az ujjait a két oldalamon, hogy milyen különbséget érzek. Csukott szemmel szintén meg kellett csinálnom az orr megérintését, a kézkitartást, a kézrázást és a szorítást. Megnézte, hogyan sétálok. Kérdezte, hogy voltak-e valaha zsibbadásos tüneteim. Elmeséltem, hogy pár évvel korábban egyszer tapasztaltam zsibbadásos tüneteket hetekig, de nagyon sok mindenben eltért. Többek között az, hogy akkor négy végtagi volt, és gyógytornára rendeződött.

A doktornő azt mondta, hogy ő azt látná jónak, ha a holnapi neurológiai időpontomat inkább lemondanám, és helyette biztosít egy osztálynyi neurológus teamet, felvennének a neurológiai osztályra, és kivizsgálnának. Ő szeretne kizárni egy szintén autoimmun eredetű betegséget, a szklerózis multiplexet, aminek a tünetegyüttese elég jól passzol az általam tapasztaltakhoz. Korosztályom alapján is abba a csoportba tartozom, amelyben diagnosztizálni szokták ezt a betegséget. Viszont szeretne tőlem gerincvízmintát venni.

Alaposan, részletesen elmagyarázta, hogyan zajlik a vizsgálat: a gerinc alsó szakaszába egy tűt szúrnak, ahonnan folyadékmintát vesznek, amit majd elküldenek a laborba. A vizsgálat nem kellemes, de semmilyen bénulási kockázattal nem jár.

Jeleztem, hogy mind a kórházi felvételbe, mind pedig a vizsgálatba beleegyezem, és abban maradtunk, hogy majd az osztályon átbeszéljük a részleteket.

Sárkány doktornő volt az ügyeletes. Tündéri kedves, bemutatkozik, engem egyszer aranyomnak szólít. Kicsit kellett várnom, amíg elrendezte az előző beteg papírjait. Megkérdezte, mi a panaszom, én pedig elmondtam. Megkért, hogy mindkét kezét amennyire csak tudom, szorítsam meg. A szorításom tényleg rendben is volt. Csinált reflexvizsgálatokat. Csukott szemmel ki kellett nyújtani a kezem, és megérinteni az orrom. Ezek a szokásosak. Sikerült mindkét kézzel, bár a jobb kezemmel érezhetően bizalmatlanabb voltam.

Azt mondta, elküld egy agyi CT-re, hogy komolyabb dolgokat kizárhassunk. Azt is mondta, hogy lehív egy idegorvos kollégát. Végül felhívta a neurológiát. A doktornő megkérdezte, hogy előbb legyen vizsgálat, utána CT, vagy csináltassák meg a CT-t, és utána jön le vizsgálni. Végül az a döntés született, hogy megyek CT-re.

Kimentem a betegszállítóhoz, és szembesülnöm kellett vele, hogy innen bizony kerekesszékkel fognak letolni a CT-vizsgálatra. Kaptam egy kanült a jobb kézfejembe. Bár a vénám nehezen volt kívülről látható, nagyon ügyesen, simán beadták. Elmondták, hogy a kontrasztanyagos vizsgálat milyen kellemetlenségekkel járhat: forróságérzetem lehet, illetve vizelési ingerem. „Csukjam be a szemem, csinálhatjuk.” Végül semmi forróságérzet nem volt, ellenben elkezdett rázni a hideg. Azt éreztem, hogy te jó ég, nagyon elgyengült a szervezetem. Szóltak vissza a sürgősségire, remegett a lábam a vacogástól.

Kerekesszékkel szépen visszatoltak, és akkor jött a várakozás. A kanülömet felül kellett ragasztani, mert lent a CT-ben nem volt kanülfedő tapaszuk, csak sima ragtapasz, ezért azzal lett leragasztva. A sürgősségin az asszisztens hölgy nagyon szépen leragasztotta a jobb kézfejemen a kanült.

“Jónapot, az a problémám, hogy furcsán érzek a jobb kezemmel és bizsereg. Mintha lenne rajtam karóra, de nincs. A mellkasomon is mintha félbe lennék vágva, máshogy érzek a jobb oldalon mint a balon. És az arcom bizsereg a jobb állkapcsomnál.”

Várakozás. Fél órán belül triázs, vérnyomásmérés, EKG, vérvétel. Kedves hölgy és úr. Mondtam, hogy pár napja jelentkezik de ma sokat változott és megijesztett. Mondtam, hogy holnap mennék már sos neurológushoz, kérdezték, hogy miért nem háziorvosnál jelentkeztem a problémával.

4-es triázs besorolást kaptam, nem sürgős; jelezték is, hogy sokan vannak, várni kell türelemmel.

Vérvétel amúgy rendben zajlott.

SOS időpont lefoglalva a Medicare Eiffel Neurológiára, 2026.09.30. 15:00-ra. “Pár napja hullámzóan jelentkező, időnként erősödő jobb oldali érzészavarom, tompult érzékelésem van. A jobb karomban, kezemben, a jobb lapocka táján és időnként a jobb lábamban is tompább érzékelést, bizsergést tapasztalok. Néha olyan, mintha a testem jobb fele máshogy érzékelne, mint a bal. A végtagjaim olykor feszülőbbnek, duzzadtabbnak érződnek, pedig szemmel láthatóan nincs duzzanat. A csuklómon például olyan érzés van, mintha karórát viselnék. A jobb kezem kissé ügyetlenebb lett, tárgyakat elejtek, gépelésnél bizonytalanabb vagyok. Mozgatni mindenemet megfelelően tudom, de a tompább érzékelés zavarja a koordinációmat. Erős nyakhajlításkor bizsergés fut végig a hátamon és a jobb karomba. Szeretnék mielőbb neurológiai szakorvosi véleményt kérni.”

Miki, segíts, te vagy a téma szakértője. (Sajnos.)

Kicsit zsibbadok, meg tök fura tompa az érzékelésem a jobb felemen napok óta. Konkrétan mintha félbevágtak volna.

A kezemen olyan érzés mintha kicsit be lenne duzzadva, feszes, holott nincs vele semmi, csak az érzés. Mintha lenne rajtam karóra, de nincs is. A bőröm mintha száraz, kemény lenne, bizsereg, tompán érzek mindent, tiszta ügyetlen is vagyok. De csak jobb oldalt. Az államon is van egy bizsergő rész, jobb oldalt. Bizsergek a jobb lapockámnál. A mellkasomon is másmilyen a tapintás érzékelés, tényleg mintha félbe lennék vágva teljes magasságomban. Ha a fejemet teljesen szorosan lehajtom akkor egy bizsergő érzés végigfut a hátamban, meg le a jobb karomba. 4-5 napja tart, hol semmi baj, hol kifejezetten zavaró, de kezdek belezizzenni, és el kellene mennem dokihoz, de nem tudom, hova induljak. Ha ülök rosszabb, ha állok, jobb.

Háziorvosom pár éve nincs, a praxis üres, épp aktuális helyettesítőket meg szívesen kihagynám. Meg amúgy is magánban biztos gyorsabb. De ezzel szerinted neuro fele kellene indulni, vagy van kifejezetten ideges dokihoz, vagy oda már a neuro küld ha kell? És ami a legfontosabb: kihez ne menjek semmiképp, vagy van-e, hogy kihez menjek mindenképp… Egyszer tudom, hogy már írtál, csak az istennek se találom.

Pár éve volt zsibbadásos problémám, nem egyoldali, hanem 4 végtagi, akkor gyógytornász rendberakott, háziorvos (akkor még volt) meg nem küldött sehova, mert már járok gyógytornára.

Meg most kezdek megzizzenni, hogy kiesik a kezemből a lakáskulcs, leverem a poharat, csak akkor tudok jól gépelni ha nézem a kezem, ha nem nézek oda, eltévelyedik.

És egy csöppet a munkaköröm miatt is van rajtam egy rakatnyi pánik, hogy ennek az ügynek nagyon sos-ben a végére kellene, hogy járjak.

Délután édesanyámmal elmentünk az egyik kedvenc kávézónkba, ahol pár kollégájával is összefutottunk. Narancsos csokitorta, bécsi cappuccino, chorizo szalámis panini. Kellemes társaság, én kicsit kimaradok a beszélgetésből. Karomon zavar a hosszú pulóver. Hátam jobb fele bizsereg ahogy a háttámlához érek. Az ujjaim a jobb kezemen gyengék. A kezem fázik. Mintha lenne rajtam karóra, de nincs. Kiejtem a kezemből a kanalat. Majdnem felborítottam a vizespoharat. Nagy figyelmet igényel, hogy szelni tudjak a süteményből. Minden levegővételben van valami furcsa. Nagyjából 30 perc után már van egy bizonytalanság a testemben. Jó háromnegyed óra után kitör belőlem, hogy “Menjünk!”. Amint felállok és sétálok, minden jobb lesz kicsivel. Ez így nem lesz oké.

“Testidegen érzésem van, nagyon furcsa. Például a jobb csuklómon kicsit tompább az érzékelés, kb mintha lenne rajtam egy karóra, de nincs. A jobb vállam első felén van néha pontszerű fájdalom, de az érzés ott is tompa. Az ujjaim a jobb kezemen is néha mintha zsibbadnának, de nem szúr, csak furcsa érzés maga az ujjam, kezem, aztán meg minden oké. Kicsit mintha tömörebbnek érezném a húsom, ez fura így leírva, de nem tudom mihez hasonlítani.”